Terelés, legelés

Azt hiszem kevés kedvesebb dolog van a világon, mint amikor a Micimackó meséből a Malacka életre kell. Most éppen bármerre nézek, többféle korosztályú vörös, fehér és csíkos kismalac szaladgál a farmon, a külön nekik fenntartott tökjátszótéren. Két héttel ezelőtt aranykalászos tanfolyam hallgatói látogattak el hozzánk, hogy egy kicsit belelássanak az állattartás rejtelmeibe, és sem a kecskék, sem a tehenek nem voltak akkora hatással rájuk, mint szabadon szaladgáló kismalacok. Hamarosan eladósorba kerülnek és reméljük másoknak is akkora örömet fognak okozni, mint nekünk.

Körülbelül másfél hónap múlva Baba nevű vemhes üszőnk is megellik, nagy izgalommal várjuk az újabb borjút, nagyon remélem, hogy üsző lesz és megtarthatjuk.

Kecskéink hamarosan az üzekedési időszakba lépnek és sajnos elkezdenek apasztani, de már most alig várom, hogy tavasz legyen és ismét gidák szaladgáljanak mindenfelé.

Sürgés, forgás, pergetés

Külön bejegyzést szánok rá, mert az elmúlt hónapok dolgozói igazán megérdemlik. Gáborral és Líviával közös projektünk a múlt hónapban hozta meg az eredményét, ugyanis elkészült az első, aranyló saját vegyesvirág mézünk. Csak annyit tudok ehhez még hozzáfűzni, hogy isteni finom.:)

Nagy köszönet a méheknek és barátainknak érte!

Nyári nyüzsgés

Rengeteg dolog történt május óta, és igen kicsit hanyag módon nem vezettük a blogunkat, de hát az idő mindig nagy ellenségünk. Minden kertészkönyv a június, július hónapot adja meg, amikor a kertész csúcsra van járatva, hát velünk is valami ilyesmi történik. A fóliasátorban dübörög az élet, minden kétszer olyan gyorsan nő, mint szabadföldön, az ember nem győz gyomlálni, termést begyűjteni, kötözni, ámulni és bámulni. Tiszta szívemből ajánlom, hogy akinek van egy kis szabad kertrészlete próbáljon ki egy kis fóliás termesztést, mert jó kaland rengeteg nyereménnyel.

De a fólián túl sem állt meg az élet, a májusi fagykárokat kiheverték úgy ahogy a növények és csúcssebességre kapcsolva el kezdtek nőni, bokrosodni, virágozni, termést hozni, bár jegyzem meg, gyümölcsöt idén nem nagyon kellett sajnos szednünk.

A kukoricaföldünkön - mivel sajnos nagyon későn lett az időjárás miatt elültetve - nem túl rózsás a helyzet, ahogy viccesen megjegyeztem a terület nyomokban kukoricát tartalmaz,viszont az esőtől most egészen kezd magához térni, úgyhogy reméljük még lesz belőle valami.

Az aratásink is szépen zajlanak., a búzát már learattuk, az árpa éppen most kerül a kombájnba, így idén is lesz egy kis bio takarmányunk. 

És ugye ez a kaszálások ideje.....gyűjtjük, gyűjtjük a téli eleséget és almot az állatainknak, nincs megállás és remélhetőleg hamarosan hadrendbe tudjuk állítani a saját bálázónkat.