Végre tegnap leszakadt az ég és segítettek odafentről annyiban, hogy nem kell locsolnunk.Gyönyörű reggelre ébredtünk, és a szokásos napi rutin (fejés, etetés, almozás) után nekilendülhettünk a napnak. 

Ma Bogi a vezéranyánk is érzelmes hangulatba került és mindenáron szeretett volna adni egy "tudodhogyszeretlek" puszit....ami aztán sikerült is neki.

A hévégén szeretnénk leválasztani az idei gidákat, hogy elindulhasson a tényleges tejtermelés, sajtkészítés. A gidákat általában 8 hetes koruk körül veszik el az anyuktól, valaki ezt megteszi korábban is, de nekem az a tapasztalatom, hogy emiatt a gida kicsit hátrányból indul a későbbi fejlődésnek. Miután leválasztottuk őket, kapnak még egy féregtelenítő kezelést és egyenlőre az elkülönített óvodába kerülnek.

Izgalom, boldogság, megkönnyebbülés, azt hiszem ezzel a három szóval jellemezhetjük az elmúlt éjszakánkat. Az alvás valahogy most kimaradt. 

Rózsi - első vemhes magyar tarkánk - tegnap este határozott jelét adta, hogy itt az idő ( ami szinte napra pontosan megegyezett a szakirodalom által mindenhol írt 285 napos vemhességi idővel), és hamarosan bocink lesz. Tipegés, topogás, forgolódás, farok emelgetés és erős hasi hullámzás jellemezte a következő pár órát, de amikor már lefeküdt gondoltuk, hogy nemsokára ki fognak bújni a kis lábak, és ez negyedóra múlva meg is történt utána pedig mintha valami rövidfilm szereplői lennénk 10 perc múlva ott feküdt a finom, illatos szénában Gyöngyös az anyai puszik kereszttüzében. Megkönnyeztük, megsimogattuk. Szóval igen, május 19.-én, egy majdnem teliholdas éjszakán megszületett harmadik lánykánk, Gyöngyös. Boldogság.

Hamarosan érkezik hozzánk két méhcsalád. Kicsit bevallom tartok tőlük, de a gyümölcsfáinknak szükségük van a szorgos kis munkásokra, mi pedig szeretjük a mézet. :)....így remélem idővel megbarátkozunk egymással.

A méhészkedés úgy gondolom külön művészet, sokat kell még tanulnunk és itt is köszönjük a rengeteg segítséget, amit kaptunk eddig is barátainktól a kaptárlakók jövőbeni ápolásához.

Tudtátok, hogy április 30.-a a Méhek Napja?

A blogíráshoz idő kell, azzal pedig folyamatosan hadilábon állunk....így csak most tudunk egy újabb összefoglaló bejegyzést írni, na de majd ebbe is belejövünk.

 A tavasz nehezen indult el, először a rengeteg eső okozta sárral és árral küzdöttünk, aztán nem volt túl meleg sem és néha azt éreztük, hogy az időjárás folyamatosan hátráltatni próbál minket terveink megvalósításában. Pedig így visszagondolva erre a pár hónapra, melyről most megpróbálunk röviden beszámolni, egészen tartalmasan telt és ahhoz képest sok mindent meg tudtunk valósítani. A rengeteg papírmunka, hivatalos ügyek intézése, földhivatal, ügyvédi iroda, falugazdász szentháromság között töltött első hónapok után, márciusban végre nekikezdhettünk az érdemi munkának.

Mindemellett elindult a babyboom, sorban születtek a kismalacok és a kisgidák, illetve a még januárban keltetőbe tett tojások is életre keltek.

Végre elkezdhettük március végén a vetést is a jól előkészített talajba, egyben kipróbálva a nekünk új, de egyébként idős kis traktorunkat. 

Ahogy felszáradt a sár, nekifogtunk az új istállók, karámok építésének. A kecskék is új helyet, karámos kifutót kaptak, mivel a villanypásztoros tartást az évek tapasztalata alapján végleg kizártuk a mekegő társaság helyben tartására. A tehénistállót szigeteltre készítettük, bár a téli szállásuk még nincs teljesen kész, van még rajta munka bőven, viszont a nyári szállásuk elkészült az érkezésük idejére.

Mindeközben a konyhában sem állt meg az élet, sorban készültek, készülnek a finomabbnál finomabb termékek.